5-6 éves lányok

Már nem mi irányítjuk a játékot, ahogy korábban sem feltétlenül  Szemünk fénye a saját kis világában elmerülve játszik a barátnőivel. Életünk minden mozzanata életre kel az összes mackó, baba és póni bevonásával. Rég izgultunk ennyire, vajon mi csapódik le a kis kobakjában a mi világunkból. Játszunk vele, azonnal kiderül!

Milyen legyen a játék baba?
Bármilyen baba ajándékozása megfelelő, legyen szó teljes családokat formázó figurákról, vagy egyedül állókról, melyekre szerepeket a fantázia segítségével fognak szabni. (Ehelyütt a kisebb babákkal való játék sajátosságairól lesz szó.)

Hogyan babázzunk?
A gyerkőcök sokszor a játék baba nevében cseverésznek. „Szia!” „Szia!” „Én vagyok Annabella, és te ki vagy?”..- hallhatjuk az ovis kislány egyszemélyes párbeszédét, ahogy egy-egy babát a kezeiben tartva mozgatja a találkozás résztvevőit. Még nagyobb a kaland, ha többen vesznek részt benne, nekünk pedig igazán jó móka, ha ha bevonódhatunk.

A gyerekek gyakran konkrét stáblistával és forgatókönyvvel fognak neki a játéknak, amelyet persze az első percekben is akár felborítanak és újra szerveznek: „legyél te a menyasszonyi ruhással én meg leszek a barna hajúval, jó?... és akkor gyere ide és kérdezzed meg, hogy…” Ilyenkor a gyerekek elindítják a játékot, gondolkodnunk sem kell szinte, csak átadni magunkat annak, amit a játék helyzete hoz. És ez a legfontosabb! Átadni magunkat, nyitottsággal, egyszerre szemlélve gyermekünk gondolat-és érzés világát és egyszerre részt is venni játékban. Részt venni a csodában! A fantázia világában, amiben persze lépten-nyomon visszaköszönnek a mindennapi mondatok és a mesei fordulatok egyaránt. Hiszen a kislányok – az édesanyák bevonásával – azokat a tevékenységeket játsszák el a babákkal, amit maguk is átélnek, ezeket azonban tarkítják a fantáziával átszőtt szálak.

A babákkal való játék gyakran abból áll, hogy azok folyamatos öltözködésben vannak. A ruhákon túl az apró kiegészítők (cipőcskék, ékszerek) nyűgözik le leginkább a kislányokat. A picurka ruhadarabokkal való foglalatoskodást megkíván már bizonyos finommotoros fejlettséget (a kezek ügyességét), hiszen nem egyszerű ezeket a darabokat a babákra adni. Jó fejlesztő hatásúak is egyben. A játék keretén belül adjunk javaslatot a szabályok betartására (rendrakás, illemszabályok). Érdemes egy kis baba házat közösen berendezni (legjobb, ha magát a házat közösen készítjük el). Ne tartsunk attól, hogy ha ez egyszer megtörtént, akkor vége is a játéknak. Bizton számíthatunk arra, hogy a ház folyamatos átrendezésre kerül.

Elkerülendő
A babázás során a sok kicsi darab játék ruha, bútor hatalmas felfordulást tud mutatni, sokszor a szőnyeg közepén ömlesztve vannak a játékok. Kár ilyenkor rendrakással foglalkozni, a gyerekeket fegyelmezni, kizökkentve őket a játékból. Természetesen, ha a gyerekek már nem tudnak mozdulni szinte a játékoktól, vagy rátaposnak, nem vigyáznak rá, akkor szólni kell. Érdemes azonban a „játékon belül” szabályozni a dolgokat például kezünkbe fogva a babát bejelenteni például, hogy „én most átrendezem a szekrényemet, mert nemsokára készülődnöm kell a bálba és úgy jobban ki tudom választani, hogy majd mit vegyek fel!”- és eközben egy dobozt, vagy kosarat fogni, mintha az lenne a játékbeli szekrénye a babának és belepakolni.

Mädchen 5-6 Jahren

Es sind schon lange nicht wir, die die Spiele steuern. Unser ein und alles spielt versunken in ihrer kleinen Welt zusammen mit ihren Freundinnen. Jedes noch so kleine Stück unseres Lebens wird ein Teil des Spiels, wobei Bär, Puppe und Pony ihre eigenen Rollen haben. Andereseits waren wir seit Langem nicht so gespannt, was wohl in ihrem kleinen Kopf vorgeht, wie sie unsere Welt versteht. Spiel mit ihr zusammen, um dabei zu erfahren, was in ihr vorgeht!

Wie sollte die Spielpuppe sein?
Eigentlich eignet sich in diesem Alter jede Puppe zum Spielen. Es kommen sogar Figuren in Frage die komplette Familien dartellen und denen Rollen frei der Fantasie zugeteilt werden. Hier werden wir in erster Linie über das Spielen mit kleineren Puppen sprechen.

Wie sollten wir mit den Puppen spielen?
Die Kinder spielen in diesem Alter meistens im Namen der Puppen. „Hallo!”-„Hallo!”. „Ich bin Annabell und wer bist Du?” … so oder so ähnlich klingt die Konversation welche nachgesprochen wird und bei der die Teilnahme durch uns eine wahre Freude sein kann!

Oft werden die Rollen und Gesprächsinhalte durch die Kinder vorgegeben, während des Spiels jedoch neubestimmt- und gestrickt: „ Du spieltst jetzt mit der blonden Braut und ich mit der brünetten Brautjungfer. Dann kommst du her und fragst ob..” So starten sie eine Scene, bei der wir gar nicht viel dazu denken sondern nur mitspielen müssen. Und das ist das Wichtigste! Wir sollten beim gemeinsamen Spiel offen sein für die Gedanken- und Phantasiewelt des Kindes und an diesem Wunder teilnehmen. Schliesslich werden beim Spielen alltägliche Geschehnisse und Erfahrungen verarbeitet, eingeflochten in bunte Geschichten der Phantasie.

Das Spiel mit Puppen beinhaltet oft ein stetiges Umziehen der Kleidung der Figuren. Am meisten fasziniert sind die Mädchen von kleinen Accessoires (kleinen Schuhen, Schmuck), wobei das Hantieren mit diesen kleinen Spielsachen ein gewisses motorisches Geschick voraussetzt. Die kleinen Details lassen sich an der Puppe oft nur schwer anbringen, jedoch fördern sie gleichzeitig die Feinmotorik. Während des Spiels sollte auch auf gewisse Grundregeln (Ordnung, Benehmen) geachtet werden. Dabei kann es sich lohnen z.B. ein Puppenhaus gemeinsam einzurichten (am Besten man fertigt das Haus schon zusammen an). Und keine Angst vor der Endlichkeit dieses Spiels: das Haus kann stetig umgeräumt und –dekoriert werden!

Zu Vermeiden
Während des Spielens können die Spielsachen ein heilloses Chaos im Zimmer verursachen. Falsch wäre dabei im Spiel durch Aufräumaktionen und Ermahnungen das Kind vom Fluss der Tätigkeit abzulenken. Natürlich gilt das nicht wenn sich das Kind im verursachten Durcheinander nicht mehr bewegen kann. Aber auch dann kann man das Aufräumen in das Spiel einbinden, z.B. indem die Puppe ihre Kleider ordnet, um sich besser zurechtmachen und zwischen den Sachen besser zurechtfinden zu können.